Hús és egészség 2019-01-10T08:30:12+01:00

Hús és az egészség

A hús szerepe a táplálkozásban

A hús szerepe az egészség megőrzésében

Élvezeti hatás
A hús értékes táplálékunk. Főbb étkezéseinken, ünnepeinkkor már ősidők óta nélkülözhetetlenek az ebből készült ételek. A rendkívül változatos, sokféleképpen elkészíthető húsételek, húskészítmények nemcsak gasztronómiai élményt nyújtanak ízük, illatuk miatt, de egyben esztétikai élvezeti források is.

A húsétel a legtöbb kultúrában a családi és társadalmi ünnepek, vendégváró asztalok fő fogása. Ez a kiemelkedő hely mind a gasztronómiai élmény, mind tápanyagainak gazdagsága miatt megilleti, mivel a hús igen fontos fehérje-, zsír-, vitamin- és ásványianyag-forrás.

Fehérjeforrás
Az emberi test sejtjeinek felépítésében és működésében a legfontosabb szerepet a fehérjék játsszák. A megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjék hiánya a szervezet immunrendszerének leromlásához vezethet, azaz szervezetünk nem tud kellően védekezni a mikrobás és vírusos fertőzésekkel, allergiával, gyulladásokkal és egyéb, például daganatos megbetegedésekkel szemben. Az emberi szervezet az élelmiszer-fehérjéket aminosavakra bontja, és ebből építi fel saját fehérjéit. Azokat az aminosavakat, amelyeket szervezetünk nem tud előállítani, esszenciális aminosavaknak nevezzük. Ezeket kívülről, a táplálékkal készen kell bevinni. A húsok ezeket az esszenciális aminosavakat megfelelő arányban tartalmazzák, hasonlóan a tojás-, tej- és halfehérjéhez. A fehérjék hasznosulását a szervezetben a biológiai értékkel fejezzük ki (az anyatejé 100%, azaz teljes a hasznosulás).

A hús az egyik legfontosabb koncentrált, teljes értékű és jó biológiai hasznosulású fehérjeforrásunk. Már napi 50 g hús elfogyasztása is a teljes esszenciális aminosav igényünket fedezi, fehérjeszükségletünknek pedig 20%-át. Ezt mutatja be az alábbi táblázat.

Élelmi anyag
Fehérjetartalom
(g/100 g)
Biológiai érték
Anyatej
1,2
100
Tojás
13,5
100
Tehéntej
3,4
88-95
Marhahús
17-21
88-92
Sertéshús
16-21
84
Baromfihús
21-25
82
Halhús
15-22
80-92
Keménysajt
26
85
Burgonya
2,5
73
Bab, borsó, lencse
22-26
56-72
Rizs
8
63-67
Búzaliszt
12
53
Ajánlott mennyiség
55 g/fő/nap

A “vöröshús” névvel illetett marha-, sertés- és juhhúst emészthetőség szempontjából kedvezőtlenebbnek szokták ítélni, mint a “fehérhúsnak” számító csirke- és halhúst. Ezzel szemben tudnunk kell, hogy a hőkezelés javítja a hús emészthetőségét azáltal, hogy a denaturálódott izomfehérjék és a feltárt kötőszöveti rostok jobban hozzáférhetővé válnak az emésztőenzimek számára. Az emészthetőség az állat életkorával csökken, idős állatok és vadak húsa marinálással (ecetes pácolással) és hosszabb idejű, lassú hőkezeléssel vagy kukta alkalmazásával tehető porhanyósabbá.

Vannak kiemelt csoportok, illetve időszakok, amikor fokozott fehérjebevitelre van szükség. A fiatal, fejlődő szervezet fehérjeigénye nagyobb, mint a felnőtteké. A mennyiségen túl a teljesértékűségről is gondoskodni kell. A testi, szellemi, lelki teljesítőképesség, az immunrendszer fejlődése és zavartalan működése megfelelő fehérje-, vas- és cinkbevitel nélkül nem biztosítható. Mivel ezen anyagok megfelelő minőségben és mennyiségben csak a húsban találhatók, ezért ebben az időszakban fogyasztását növelni kell. A terhesség alatt fokozottan szüksége van a szervezetnek a húsra, hiszen a magzat fejlődéséhez megfelelő fehérje- és vasbevitel kell. Ez érvényes a szoptatás alatti időszakra is. Az idősebb korúaknál csökken a fehérjék hasznosulása, ezért náluk is a teljes értékű, nagyobb fehérjetartalmú hús fogyasztásának növelése szükséges. A fejlődő országokban a “fehérjeéhezés” valódi oka nem a fehérjefogyasztás elégtelensége, hanem a kevés zsír- és szénhidrátfogyasztás, aminek következtében a fehérje nagy része energiatermelésre fordítódik, a fehérjeszintézisre pedig nem jut elegendő mennyiség.
A húsfehérjék – különösen hőkezelve – ritkán váltanak ki allergiát, szemben a tej, a tojás és a szója fehérjéivel. Hús- és baromfikészítményekben azonban allergiát kiváltó anyagok is előfordulhatnak, ezért az érzékenyek számára tanácsos, ha vásárlás előtt áttanulmányozzák az összetevők listáját a termékek címkéjén. Hal és kagyló fogyasztása gyakrabban vezethet allergiás reakciókhoz. Az allergiát leggyakrabban okozó 8 élelmiszer között nem szerepel a hús, és az EU tervezet, valamint az új-zélandi (jelölési) rendelet sem sorolja fel a húsokat!

Zsírforrás
zsíroknak jelentős biológiai szerepük van: a legnagyobb energiatartalmú tápanyagok (1 g zsír = 37 kJ), a sejtek nélkülözhetetlen építőkövei, a zsíroldható vitaminok és aromaanyagok hordozói. A bőr alatti zsírszövet mechanikai védőréteg és hőszigetelő réteg. A túlzott zsírbevitel azonban – kiegészülve a mozgásszegény életmóddal – szerepet játszik a szív- és érrendszeri, a cukor és epekőbetegségek gyakori előfordulásában, továbbá a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és az infarktus kialakulásában.

A zsír a húsban zsírszövet formájában van jelen. Ez lehet jól látható felületi zsiradék vagy az izmon belüli, márványozottságot adó zsír. Az előbbit el lehet távolítani, az utóbbit gyakorlatilag nem. A teljesen sovány színhús 1-2% zsírt tartalmaz, függetlenül attól, hogy milyen állatból származik. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a 2% zsírtartalom alatt a hús túlságosan száraz, élvezhetetlen, mert elmarad az a hatás, amit a zsiradék gyakorol a nyáltermelésre). A zsírtartalom függ az állat fajától, fajtájától, korától, nemétől, takarmányozásától és természetesen a húsrész fajtájától. Baromfi esetén nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyisége attól, hogy a húst bőrrel együtt vagy anélkül fogyasztottuk. Az állati zsírok egyik komponense a koleszterin, ami a sejtmembránok működésében tölt be elengedhetetlenül fontos szerepet. Döntő mennyiségét a szervezet maga állítja elő, csak kisebb hányadát vesszük fel a táplálékainkkal. A szervezet szabályozó mechanizmusa gondoskodik arról, hogy a vér koleszterinszintje – függetlenül a táplálékkal bevitt mennyiségtől – normális mértékű legyen. Korábban elsősorban a koleszterint tették felelőssé a szívbetegségek (infarktus) és egyes daganatos megbetegedések kialakulásáért. Az utóbbi években azonban az orvosi kutatások bebizonyították, hogy ez így nem igaz, a koleszterin “felmentést” kapott az egészséges ember táplálkozása esetén.

A húsok koleszterintartalma – a közhiedelemmel ellentétben – nem kimagaslóan nagy. Sok koleszterin van azonban a belsőségekben, a vajban (230 mg/100 g) és a tojássárgájában
(1200 mg/100 g). A különböző, kereskedelmi húsrészek zsír- és koleszterintartalmát mutatja be a következő táblázat. (Amennyiben a háziasszony a hentesnél megvett húst megtisztítja a felületi zsírtól, úgy annak zsírtartalmát akár jelentősen is csökkentheti.)

Húsrész
Zsírtartalom
(g/100 g)
Koleszterintartalom
(mg/100 g)
Sertés
comb színhús
4,0
52
karaj színhús
1,0
54
tarja
17
55
dagadó
21
67
hátaszalonna
80
130
Marha
comb színhús
2,4
59
hátszín
2,1
88
rostélyos
14
73
lábszár
11
85
faggyú
75
200
Belsőség
máj
3,5
240
velő
8,6
300
Csirke
mell bőr nélkül
1,5
65
mell bőrrel
7,5
74
comb bőr nélkül
6,0
90
comb bőrrel
11
96
szárny bőrrel
23
110
Hal
hering
14
64
angolna
25
nincs adat
ponty
8,7
nincs adat
tőkehal
0,5
nincs adat
Ajánlott mennyiség
80 mg/fő/nap
300 mg/fő/nap

A zsírok másik fontos komponensei a zsírsavak. Ezek lehetnek telítettek és telítetlenek. Ez utóbbiak egy (egyszeresen telítetlen zsírsavak, angol nevük rövidítése: MUFA) vagy több (többszörösen telítetlen zsírsavak, angol nevük rövidítése: PUFA) kettős kötést tartalmaznak. A telített zsírsavak könnyen felszívódnak. A 18 szénatomszámú sztearinsav az anyagcsere-folyamatokban átalakul egyszeresen telítetlen olajsavvá, ami kedvező élettani hatású. Az ún. mediterrán étrendet fogyasztók, azaz olajsavban (pl. olívaolaj) gazdag étrenden élők körében igen kicsi a szívinfarktus előfordulásának gyakorisága, amiben életmód sajátosságok is jelentős szerepet játszanak. Hasonló kedvező élettani hatást tulajdonítanak a többszörösen telítetlen zsírsavaknak, elsősorban a három kettős kötést tartalmazó alfa-linolénsavnak, melyből az eikoza-pentaénsav (EPA), majd a dokoza-hexaénsav (DHA) keletkezik. Az alfa-linolénsav esszenciális zsírsav, vagyis a szervezet nem tudja előállítani, a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni. A különböző zsiradékok és halak zsírsavösszetétele a következő.

Telített zsírsav % Telítetlen zsírsav %
  Egyszeresen Többszörösen
Sertészsír
42
48 10
Olajok
napraforgó
11
19 70
repce
7
62 31
olíva
21
58 21
kukoricacsíra
18
30 52
Halak
ponty
26
68 6
heck
27
27 46
Tehéntej
77
20 3

A táplálkozástudósok szerint a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz célszerű a sertészsír és a különböző olajok vegyes használata, tápláléktól függően. Például saláták elkészítéséhez javasolt az olívaolaj, sültekhez pedig a sertészsír és olajok keveréke.

A húsételek zsírtartalma az elkészítés módjától is függ. A legsoványabb hús is zsírossá tehető bőséges panírozással, zsiradékban sütéssel és a hagyományosan zsíros, rakott, töltött módon készítve. Megjegyzendő, hogy a sovány húsok kíméletes hőkezelést igényelnek, mert különben rágósak, szárazak lesznek. Akár zsiradék hozzáadása nélkül is készíthetjük ételeinket mikrohullámú készülékben vagy korszerű, bár nem olcsó sütő-főzőedényekben. S ha a húsétel mellé nem a hagyományos magyar konyha szerinti zsíros köretet, hanem párolt zöldséget vagy savanyúságot fogyasztunk, akkor nem kell aggódnunk zsír- és energiafelvételünk miatt. Ha étteremben, üzemi konyhán stb. étkezünk, a zsíros falatokat nyugodtan a tányéron hagyhatjuk.

Vitaminforrás
Az emberi szervezet életműködésének fenntartásához nemcsak olyan tápanyagok kellenek, amelyek energiát szolgáltatnak (zsírok, fehérjék, szénhidrátok), hanem olyan természetes szerves vegyületek is, amelyekből csak kis mennyiségre van szükség. Ilyenek a vitaminok, amelyek nélkülözhetetlenek, mert szabályozzák az anyagcserét, az energiaforgalmat, az enzimműködést és a szervezet megújítását. A vitaminok két nagy csoportba sorolhatók: zsírban oldódó (A, D, E, K) és vízben oldódó (B-csoport, C) vitaminok.
A húsok a B-vitamincsoport tagjait (B1, B2, niacin, B6, B12) tartalmazzák jelentős mennyiségben. (Hiányukban fáradékonyság, gyulladás, álmatlanság, vérszegénység lép fel.) Különösen kiemelkedő a sertéshús B1-vitamintartalma, amely más állatok húsához viszonyítva ötszörös mennyiségű. Zsírban oldódó vitaminokat a hús kis, a belsőségek viszont nagy mennyiségben tartalmaznak, főleg A- és D-vitamint. (Az A-vitamin hiányában látáskárosodás, míg a D-vitamin hiányában csontképzési rendellenesség lép fel.)

Ásványianyag-forrás
Az ember egészséges élete elképzelhetetlen megfelelő mennyiségű és helyes arányú ásványianyag-ellátás nélkül. Ezek az anyagok biztosítják a sejtek, szövetek rugalmasságát, felelősek a fehérjék oldatban tartásáért, részt vesznek az idegvezetésben, a vér sav-bázis egyensúlyában. Az anyagcsere-folyamatok során állandóan veszítünk ásványi sókat, melyeket ivóvízzel, de főleg az élelmiszerek útján pótolni kell. Az élelmiszerekben található elemeket előfordulási koncentrációjuk, fiziológiai szerepük és az emberi szervezetre vonatkozó szükségleti értékük alapján makro- és mikroelemekre osztjuk. A makroelemekre jellemző, hogy ezekből az emberi szervezet napi szükséglete gramm, míg a mikroelemekből ez milligramm-mennyiségű.
A makroelemek közül a nátrium és a kálium megfelelő arányban található a húsokban. Együtt szabályozzák a szervezet vízegyensúlyát és normalizálják a szív ritmusát. A nátrium/kálium arány eltolódása az idegrendszer és az izomműködés zavarát okozza. Ugyanakkor a túlzott nátriumbevitel (konyhasóval) magas vérnyomás kialakulásával járhat.
A mikroelemek közül kiemelkedő a húsok vastartalma. A vas központi szerepet játszik a vörösvértestek felépítésében, a szervezet oxigénellátásában. A vas a vörös színt adó húspigment központi eleme. Minél vörösebb színű tehát a hús, annál nagyobb a vastartalma (pl. marhahúsé nagyobb, mint a sertéshúsé, csirkecombé nagyobb, mint a csirkemellé). A máj különösen gazdag vasforrás. Szintén nagy mennyiségben fordul elő a húsokban a cink. A cink részt vesz az enzimek működésében, biztosítja a sejtek épségét, szabályozza az izmok összehúzódó képességét, elősegíti az inzulin képződését, szerepet játszik a szaporítószervek kialakulásában és hozzájárul a szellemi frissesség megőrzéséhez. A szervezet sokkal könnyebben fel tudja venni ezeket az elemeket a húsfélékben előforduló szerves kötésű vegyületekből, mint más, például növényi eredetű táplálékból. A következő táblázatban a húsok ásványianyag tartalmát ismertetjük.

Nátrium
mg/100 g
Kálium
mg/100 g
Kalcium
mg/100 g
Vas
mg/100 g
Cink
mg/100 g
Sertéshús
70
442
13,2
1,0
2,8
Marhahús
70
381
10,0
1,6
3,1
Csirkehús
50
400
5,0
0,6
0,6
Sertésmáj
338
368
10,4
16,0
4,1
Tőkehal
90
350
11,0
0,3
0,3
Ponty
50
310
30,0
1,0
1,4
Ajánlott mennyiség (mg/fő/nap)
2000
3500
800
12
10

Nyers húsok

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a magyar fogyasztók egy részének is hiányosak az anatómiai ismeretei, ami egyébként világjelenség. (Itt ezen a “gyakorlati” anatómiát értjük, amely fontos szerepet játszhat vásárlásainkban és a konyhatechnikai műveletekben.) Megszakadóban van az a lánc is, melyben az anyák és nagyanyák tanították lányaikat, unokáikat a sütés-főzés tudományára. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a lakosság rágásigénye is csökkenő tendenciát mutat, úgy nem lehet kétséges, hogy bőven van pótolnivaló ezen a téren. Pedig az említett témákban való jártasság nem csupán az egészséges életmód megvalósításához elengedhetetlen, de identitásunk megőrzéséhez is. Ma már az Európai Unióban is elfogadott tétel, hogy a gasztronómai kultúra az egyetemes kultúra szerves része.

A továbbiakban a gyakorlati anatómiával kapcsolatos legfontosabb összefüggéseket ismertetjük. Az egyes húsrészek leírása során kitérünk azok leginkább elfogadott felhasználására is. Nem törekszünk a teljeskörűségre, hiszen a lehetőségek tárháza végtelen nagy. Csupán a célirányos használatra kívánunk rámutatni. Így például a marha bélszín (vesepecsenye) levesnek nem jó alapanyag, de más területen kiváló tulajdonságai vannak.

A marhahús
Marhahúsok konyhatechnikai felhasználása
Az egyes húsrészek úgy csoportosíthatók, hogy megkülönböztetünk:

  • pecsenyehúsokat,
  • szelethúsokat,
  • leveshúsokat,
  • gulyás- és pörkölthúsokat.

A pecsenyehúsok a szarvasmarha húsának pecsenyék, hirtelensültek készítésére alkalmas részei. Ezek a következők:

  • vesepecsenye (bélszín),
  • fehérpecsenye,
  • gömbölyű felsál,
  • hosszúfelsál,
  • hátszín,
  • rostélyos

Meg kell jegyezni, hogy a bélszín, hátszín és a rostélyos kivételével a többi húsrész csak számottevő érlelést követően alkalmas pecsenyék készítésére. (Bár a vesepecsenye, hátszín és a rostélyos is porhanyósabbá válik az érlelés során.) Az érlelt hús iránti fogyasztói igény kihalt az elmúlt évtizedekben. A marhahús esetében fokozottan igaz, hogy a vágást követő érlelés lényegesen javítja tulajdonságait. Így például az Európai Unió Szabályai szerint a márkázott marhahúst legalább hét napig kell érlelni. Bízunk benne, hogy e húsféle esetében újra megjelenik az ilyen kínálat és fogyasztói igény, mert itt nem előny az, ha a hús “friss”.

Szelethúsok azok az árufélék, melyek nyersen vagy főzve adagolásra, szeletelésre alkalmasak. Ide soroljuk a fartő részeit, továbbá a vastag lapockát és a stefániát.

leveshúsok húsleves készítéséhez kiválóak, bár rosszabbul szeletelhetők. Itt a puhaszegy, puhahátszín, csontos oldalas, a szegy részei, a lengőborda és a farok említhetők.

A gulyás- és pörkölthúsok általában inakkal átszőttek, így igen zamatosak bizonyos ételekben. Minthogy a vágásfelületek nem simák, így kockára vágva főzhetők. A tarja, a nyak a lábszárhús, az oldallapocka, a felsáldekli, a medencehús stb. mind kiválóan alkalmasak az említett ételkör készítésére.

A fenti csoportosítást alkotó módon kell alkalmazni. Így tarjából és nyakból is jó leves készíthető. Azt viszont ellenezni kell, hogy napjainkban sok helyen a rostélyost kiváló leveshúsként ajánlják. E húsrészben lényegesen “több van”. Kis érlelést követően pecsenyének is készíthető, emlékezzünk csak az “Esterházy rostélyosra”. Bízunk benne, hogy nagyszüleink receptjei (pl. göngyölt felsálszelet) ismét divatba jönnek, és egyre többen találnak örömet a marhahús fogyasztásában.

A sertéshús
A sertéshús népszerűsége a felhasználás sokféleségének és számos történelmi tényezőnek köszönhető. Napjainkra nem csupán a háziasszonyok kedvelt alapanyaga, hanem a húskészítmények legfontosabb összetevője is. Először tőkehúsként szemlélve vizsgáljuk a bontási-csontozási szabályokat, majd néhány gasztronómiai összefüggésre világítunk rá.

A sertés bontása
Elöljáróban meg kell emlékezni arról a sajátos magyar kidolgozási módról, amely a tőkehúst jellemzi. Hazánkban a boltok úgy nevezett “lehúzott” féltesteket kapnak. Ez azt jelenti, hogy a “félsertés” felületéről javarészt eltávolították a bőrt és a bőr alatti zsírszövetet. Európa többi országában a forrázásos házi vágásnak megfelelő bőrös-szalonnás féltestek képezik az üzleti bontás alapját. Ez nem jelenti azt, hogy például a karaj és a tarja ott kizárólag csak bőrös lehet, de azt igen, hogy gyakrabban találhatók ilyen kidolgozású húsrészek. Minthogy Magyarországon is lényegesen csökkent a vágósertések zsírtartalma, ezért bátrabban lehetne kínálni bőrös húsrészeket, különösen fiatalabb állatok feldolgozása esetén.

Sertéshúsok konyhatechnikai felhasználása
Használhatóságuk szerint a sertéshúst három csoportra szokás osztani:

  • szelethúsok,
  • pecsenyehúsok,
  • kocsonyahúsok.

szelethúsok kiválóan alkalmasak frissensültek készítésére. Ide soroljuk a karajt, a tarját, továbbá a comb részei közül a slusszt és a felsált.

pecsenyehúsok pecsenyék és egybesültek alapanyagai. Ide tartoznak a comb részei (dió, fartő), valamint az oldalas és a dagadó. A sült oldalas igazi csemegének számít hazánkban és külföldön egyaránt.

Kocsonyahúsok a fej, láb, csülök és farok. Minthogy ezek mind bőrös részei a sertésnek, így zselatint képezve kocsonyásítják a főzőlét. A csülök számos étel alapanyaga, pácolva- füstölve-főzve kiváló tulajdonságú húskészítmény. Sok hódolója van a körömpörköltnek is.

Húskészítmények
A húskészítmények húsipari nyersanyagokból (hús, szalonna, belsőség), jelleg- és ízkialakító anyagok felhasználásával, meghatározott technológiával, emberi táplálkozás céljára előállított hústermékek.

A húskészítmények gyártásához felhasznált anyagok
A nyersanyagokon kívül minden húskészítmény tartalmaz ízkialakító, ízesítő anyagokat (sót és különböző fűszereket), fehérjekészítményeket, valamint adalékanyagokat.


A húsok elkészítéséhez sót (nátrium-klorid) használunk, ezért a nyershús nátriumszegénysége ellenére a húsételek sótartalma jelentős lehet. A húskészítmények sótartalma általában 2%, de egyes termékeké (pl. kolbászoké) elérheti a 4-5%-ot is. A só nemcsak ízkialakító hatással bír, hanem 2%-os mennyiség fölött tartósító hatású is, azaz gátolja a különböző mikrobák szaporodását. A túlzott sófogyasztás megterheli a vesét, az arra érzékenyeknél pedig magas vérnyomást okozhat. A húsipar ezért csökkentett sótartalmú készítményeket is gyárt, ezekben a nátrium-kloridot kálium- és magnézium-kloriddal helyettesítik. A húskészítmények előállításához nem tiszta sót, hanem ún. nitrites sót használnak (lásd később).

Fűszerek
A fűszerek növényi eredetű termékek, melyeket az élelmiszeripari készítmények ízesítésére, illatosítására vagy esetleg tartósítására használunk. Az ízkialakításon túl hatást gyakorolnak az ember egészségi állapotára is. Elősegítik a nyálképződést, a gyomornedv kiválasztódását, és serkentik az anyagcsere-folyamatokat. Különösen serkentőek a bors, a paprika, a mustár és a gyömbér. Egyes fűszereknek gyógyhatásuk is van, pl. a kömény felfúvódásgátló, a fokhagyma vérnyomáscsökkentő, a kakukkfű görcsoldó és köhögéscsillapító, a majoranna gyomorerősítő és nyugtató, a petrezselyem vesetisztító, a rozmaring epehajtó és idegnyugtató, a vöröshagyma vizelethajtó. A fűszerek illóolajtartalmának csíraölő hatása is van, ilyenek pl. a bazsalikomban, a fokhagymában, a szegfűszegben és a vöröshagymában található illóolajok. Ezáltal a fűszerek bizonyos mértékig javíthatják az élelmiszerek eltarthatóságát. Egy húsipari termékhez átlagosan 4 fűszert használnak fel. A leggyakoribbak: bors, pirospaprika, fokhagyma, szegfűbors, szerecsendió, vöröshagyma, köménymag, majoranna.

Fehérjekészítmények
A húsipar a húsfehérjén kívül egyéb állati és növényi fehérjéket is felhasznál a termékgyártáshoz. Ennek oka a húsfehérje részleges helyettesítése, az állomány javítása, zsírtartalom csökkentése. A felhasználható állati fehérjék a tejfehérje, a bőrke és a vér, míg növényi fehérje a szója. Ezek felhasználása maximálva van, a bőrkéből fehérjetartalomra vonatkoztatva 6%, míg a vér- és szójafehérjéből összesen 4% adható. Itt jegyezzük meg, hogy a húsfehérje nem vált ki allergiát, szemben a tej- és a szójafehérjével. Ezért, aki ezekre a fehérjékre érzékeny, alaposan nézze meg a húskészítmény címkéjén található összetételt.

Mi az adalékanyag és miért használjuk?
Természetes, vagy mesterséges anyag, élelmiszerként önmagában nem fogyasztják, alapanyagként nem használják, az élelmiszerhez az előkészítés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adják hozzá, a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja, hozzáadásával az élelmiszer összetevőjévé válik (az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 2.§. 2. pont).

Felhasználásukat a Magyar Élelmiszerkönyv I. kötetének kötelező érvényű előírásai szabályozzák.
A húsiparban használt adalékanyagok majdnem mindegyike GMP, azaz a helyes gyártási gyakorlat szerint van engedélyezve, ami azt jelenti, hogy a szükséges, de legkevesebb mennyiségben. A GMP adalékanyagok azért nincsenek mennyiségileg korlátozva, mert nincs bizonyítottan egészségkárosító hatásuk.
Az adalékanyagokat az Európai Közösség E-számozási rendszerbe sorolta, mégpedig azért, hogy a soknyelvű közösségben az adalékanyagok nevének lefordításából eredő problémák elkerülhetők legyenek, illetve az adalékanyagok azonosítása egyszerűbbé váljon.

Káros vagy kerülendő adalékanyagokról szóló listák évek óta léteznek! Ezek mindig névtelenek. A szerző neve nincs feltüntetve, hivatkozások sem találhatók, és tele vannak ellentmondásokkal. Csak egy példa: a citromsav (E 330) egyik listán az ártalmatlan anyagok közé van sorolva, egy másik lista szerint veszélyes, rákkeltő anyagnak tartják. Az “E-számok rejtélye” manapság divattá vált, mondhatni mániává. Már a kereskedők is a gyártóktól “E-szám mentes” termékeket követelnek. Ennek fő oka a “keringő listákban” keresendő.

Az alábbiakban a húsiparban engedélyezett adalékanyagokat ismertetjük a technológiai funkcióik alapján.
Az antioxidánsok szerepe, hogy a húskészítményben meggátolják az oxidációs folyamat megindulását, ami a termék romlásához vezethet. A legfontosabbak: aszkorbinsav vagy más néven C-vitamin és sói (E-300-302), tokoferolok vagy más néven E-vitamin (E-306-309), BHT (E-321), laktátok (E-325-326), citromsav és sói (E-330-333).
Az emulgeáló sók szerepe, hogy javítsák a víz- és zsírkötést a termékben. Ezek a különböző foszfátsók (E-339-341), a difoszfátok (E-450), a trifoszfátok (E-451) és a polifoszfátok (E-452). Ezeknek köszönhető a hőkezelt húskészítmények megfelelő állománya.
Az ízfokozók szerepe, hogy már nagyon kis mennyiségben alkalmazva is felerősítik az élelmiszer meglévő, jellegzetes ízét és zamatát. Ezek a glutaminsav és sói (E-620-625), a guanilsav és sói (E-626-629) és az inozinsav és sói (E-630-633).
stabilizátorok és sűrítőanyagok szerepe, hogy javítják a termék állományát, keményebbé, sűrűbbé teszik. A leggyakoribb a keményítő (E-1404), az algakivonatok (E-400-404), az agar (E-406), a karragén (E-407), a szentjánoskenyérmag-liszt (E-410), a guar (E412) és a xantán (E-415).
színezékek szerepe, hogy a termék színének erősségét és intenzitását növeljék. A hústermékek színezékei a kárminsav (E-120), a paprikakivonat (E-160c) és a céklavörös (E-162), ezek közül a húsipari vállalatok általában csak a paprikakivonatot használják.
A húsiparban használható tartósítószer a nitrit (E-250), amit a húsüzemekben önállóan nem, hanem sóval hígított nitrites sókeverék (pác-só) formájában használnak. (Ennek nátrium-nitrit-tartalma 0,5%.) A húskészítmények és pácolt húsok jellegzetes rózsaszín színének kialakulásához nitrit szükséges. A nitrit gátolja legjobban a halálos kimenetelű kolbászmérgezést okozó Clostridium botulinum spórás baktérium kifejlődését és méregtermelését. A nitrit a késztermékben már alig mutatható ki. A friss zöldségekből ennek sokszoros mennyisége kerül a szervezetünkbe, mivel a zöld levelek akkumulálják a talajban lévő nitrátot, amiből nitrit keletkezik.

Termékcsoportok
A Magyar Élelmiszerkönyv a húsipari termékeket az alábbi nagy csoportokra osztja. A csoportok kémiai összetételére vonatkozó előírásokat a részletes ismertető végén közöljük.

  • Vörösáruk
  • Mozaikos húskészítmények
  • Kolbászok
  • Szalámifélék
  • Hússajtok
  • Hurkák
  • Kenhető húskészítmények
  • Pástétomok
  • Aszpikos termékek
  • Pácolt, füstölt, füstölt-főtt húsok
  • Formában vagy bélben főtt pácolt húsok
  • Szalonnák

A következő táblázat a legismertebb húskészítmények kémiai összetételét foglalja össze:

Termék
Minimális
fehérjetartalom
%
Maximális
zsírtartalom
%
Minimális
sótartalom
%
Vörösáruk
Párizsi 10 25 2,5
Virsli 10 23 2,5
Mozaikos termék
Zala 12 23 2,5
Olasz 13 33 2,5
Turista 16 45 3,8
Kolbászfélék
Lángolt 12 35 3,5
Debreceni 13 30 2,8
Gyulai 20 40 5,0
Paraszt 18 42 5,0
Szalámi 23 40 5,0
Disznósajt 12 34 3,5
Hurka 10 31 2,5
Kenőmájas 9 40 2,7
Pástétom 10 28 2,7
Aszpikos sonka 12 4 2,8
Pácolt termékek
Nyers 18 15 7,0
Főtt 18 15 4,5
Gépsonka 15 9 3,5
Szalonnák
Nyers 4 80 7,5
Főtt 4 80 3,5